Az ember vagy nagyon szereti az állatokat, vagy nagyon nem. Legalábbis az én ismerőseim ezt mutatják számomra. Egy biztos, én nagyon szeretem őket. Nekem jöhet cica, kutya, nyuszi, bármi, és még a pókokat is megmentem, pedig hát tőlük igazán nagyon félek. Pohárral szépen megfogom őket és kiviszem, elengedem, hiszen nem tehetnek róla, hogy az életterembe keveredtek. Mindig nagyim szavai jutnak eszembe, mi szerint ők jobban félnek mint én, tehát ne bántsam őket. Ők is hasznos tagjai az életnek.
Most pedig lett egy új lakótársam, egy icike picike nyuszi. Én nem is tudtam, hogy a nyuszik ennyire édesek és okosak tudnak lenni. Ki lehet engedni, mert tudja hogy hova kell fordulnia, ha a szükség hívja, és enni is csak a ketrecében eszik, aludni is vissza megy magától, közben pedig jön – megy a lakásban, akár csak egy kis cica. Ezen még én is meglepődtem, de így még izgalmasabb és élvezetesebb a közös élet.
Arra azonban nem voltam felkészülve, hogy vannak dolgok, amiket bizony ajánlatos egy ilyen nyuszi érkezésekor, vagy hát leginkább az előtt megoldani a lakásban, az első pedig az, hogy a kábeleket minél jobban el kell rejteni, mert ha megtalálja, bizony könyörtelenül szétrágja az összeset. Hát ez meg is történt, és szerencsétlenségemre négy iphone kábel is szerte szét volt a lakásban. Mind meg is semmisült. Egy biztos, nekem szükségem van négy új kábelre, a nyuszim pedig elmegy tökéletes pusztítónak. Azóta persze már minden kábel a helyén, elrejtve, úgy hogy sosem találja meg. Valahogy ilyesmi lehet az is, ha valakinek gyereke van, csak egy kicsit bonyolultabb formában.